Persze, hogy emlékszem az első egyedüli Tréner felszállásra!!! Hogy is lehetne elfelejteni!!

A botot szépen nyomtam középre, de nem ült elöl senki, és nem akart a farka elemelkedni.  Mar fullgázon sem 50nel, ezért ijedtemben túlnyomtam kicsit és persze kevés volt a bal láb a hirtelen kétkerékre álláshoz. Rögtön ment is el jobbra, megláttam a távolban a jobboldali szegélykövet, akkor meg balra be rendesen és már persze addigra 120nal jártam mikor felvettem a szokásos 100 helyett. Úgy emelkedett Trénermadárka, hogy hihetetlen, a 3-4fokos levegőben harapott a motor, 5-6os varió vitt fel, futót zártam - persze kis fáziskéséssel a megszokotthoz képest -, aztán a nagy emelkedés közben fordulat vissza 2450-re és már kellett is kezdeni az első fordulót. Teljesen más volt, máshogy kellett a lábnak és a kéznek együtt dolgoznia így egyedül, nem is volt az első fordulóban teljesen középen a golyó sajna. Megvolt a 200meter és már jöhetett is a második forduló. Próbáltam nulla varióval 2300as fordulat környékén, de csak felkúsztam 260 méterre. Tudom, én vezetem a repülőt és nem ő engem, de még csak az elején tartok Trénermadárka megszelidítésének.... Hosszúfal közepére be is gyorsultam 180ra, gáz szépen visszavesz, orra megemel, kopik a sebesség, persze egy kis varió is mintha látszódna, fél vagy egy.... Érdekes mégis még 20meterrel feljebb kerültem:) Megvan a 140, futó ki, nézem a bal oldali katonát, érzem, ahogy kicsit rúg a gép, megengedem az orrát, vissza 140-150 közé, jobb katona is kint. Már ösztönösen rádióznám hogy Sierra Alpha Viktor 14 bal háromból le és tovább, kettő zölddel pálya mellé, de a nap hátulról sütött a hosszúfalon, nem mertem volna őszintén kimondani a kettő zöldet. Megnéztem a sajátomon árnyékot vetve a tenyeremmel, hogy lássam rendesen, akkor láttam, hogy az első fülkében gyönyörűen világit a kettő zöld. Hogy ezt eddig nem vettem észre...
Lerádióztam, pálya szabad, megkaptam a széladatokat, pályairányú szél volt, de hogy miért nem mondanak mértékegységet, ezt sosem fogom megtudni. Úgy éreztem és bíztam benne, hogy az 5 az csomóban értendő, mindegy. Megfordultam a 3-at, tudom, nullavariósnak kéne lennie, de itt már kezdtem süllyedni, mert láttam, hogy hosszú lennék. Alapon látom, hogy egy Diamond a betonos pálya finálén van, hallom is a rádióban a szöveget, és érzem közben, hogy na most aztán mindennek össze kell jönnie, de nem éreztem terhet magamon, hanem egy fantasztikus jóleső érzést, hogy Trénermadárkával repülhetek. Megfordultam a negyediket, kicsit helyesbíteni kellett lábbal, hát bizony máshogy süllyedt a gép 80-90 kg-mal könnyebben, sőt, nem süllyedt, vitorlázógép ez:) Alapgázra vettem le, mert még úgy ereztem mindig, hogy hosszú leszek, jó hamar ki is nyitottam a nagy fékszárnyat. Na ekkor megsejtettem, hogy valószínűleg a széladat méter/szekundom lehetett, mert most meg rövidnek éreztem. Fékszárnyat vissza nem csukunk, inkább adtam rá kis gazt. Úgyis jobb, ha nem a visszahűlt hengerfejre nyomom rá a fullgázt. Persze így nem volt olyan szép egy gázlevételes a bejövetel, mint az előzőekben, de hát valahogy csak le kell érni. Átrepültem a küszöbön, gáz le teljesen, orrát megnyomtam, elkezdtem felvenni, persze, megint hiányzott a súly elölről, úgyhogy túl felkaptam pár fokkal, engedtem a húzásból, megvan a vízszintes, türelmesen koptatom a sebességet, szépen húzom hasra a botot, ekkor már éreztem, hogy legközelebb kicsit más ütemben kell és kell még egy kis jobb láb. Érzésem szerint lehetett volna szebben is lerakni, meg pontosabban három pontra. Épp, hogy lent voltam, meghallottam Talab hangját, Viktor szép volt, folytasd... Megkönnyebbültem, bár magammal nem voltam megelégedve teljesen. Adtam a gázt szép fokozatosan, próbáltam kevésbé túlnyomni, átstartból mégis könnyebb, és az irány is jobb volt...